2009. április 30-a a középiskolai ballagások napja. Ilyenkor felbolydul a város, virágokkal siető elegáns emberek lepik el a buszokat, tereket, parkokat. Ám nekünk valami mélyebbet jelentett ez a nap. Nem. A mélyebb mellett valami sokkal többet, mondhatni lélekemelő volt számunkra, ugyanis TELETÖMTÜK A HASUNKAT!!! Mint a fergetegesen humoros szóviccem is mutatja Budapest egyik központi helyén, a Keleti pályaudvarnál teszteltük az ottani gyrosost. A marhaterelő fal mögött találni rá a Vadi kebab nevű gyrososra, mely bíztató illattal vonzza oda az éhes, megfáradt utazókat. Meglepetésként ért bennünket, mikor odaléptünk a pulthoz, hogy borjú húsos gyrost is kapni, mert ez Budapest ízlésére nem túl jellemző (láthatjátok eddigi kalandozásaink során kevés helyen botlottunk ilyen gyrososba). Egy kedves török fiú szolgált ki minket, akik kérésünkre extra csípős szószt is rakott gyrosunkba (ez is ritka). Így pozitívan ültünk oda az asztalhoz, ami nem a legkellemesebb környékre néz, de ez nem az étterem hibája. A gyrosról egy pár szót: A hús ízletes volt, bár a Szerájba kapható nekem jobban ízlett. A zöldségek finomak, bár kicsit kevés fajta volt, a szószok viszont nagyon ízletesre sikerültek és a csípősséggel sem volt gond, bár ha nem kértük volna extrán, akkor nem ütött volna. A gyros tortillába volt tekerve (tudom, tudom, hogy ezt kebabnak hívják, de közös megegyezésre mindent gyrosnak hívunk :D).
Tehát az értékelésem:
Gyros:
Finom, nem volt semmi baj vele, de a Szerájos jobban ízlett, ezért csak 7,5 pont.
Hely:
Nem a legszebb környék, nem jó levegő, de legalább le lehet ülni. 6 pontot kap.